Pesti Flaszter

Orbán vagy Gyurcsány, avagy a nem hivatalos kétpólusú politikai rendszer Magyarországon

2020. augusztus 13. - Papp D. Olivér

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű - Reflektor

 

Amerikában kétpólusú politikai rendszer van, de vajon Magyarországon is így van ez?
Nyilvánvalóan nem, hiszen jó pár valódi és még több „kamupárt” közül lehet választani. No,
de mi a realitás? Az a valóban érdekes helyzet áll fenn jelenleg, hogy a Fidesz 10 éve
uralkodik, bár kisebb megszakításokkal, de általában mégis kétharmaddal. Az ellenzék
legerősebb pártja, ami reálisan váltópártnak gyenge, de mégis a legnagyobb támogatással
rendelkeznek a túloldalon pedig a DK. Hogyan történhet ilyesmi, hiszen tudjuk, hogy
2010 után az akkor még Gyurcsány Ferencet is a soraiban tudó MSZP történelmi vereséget
szenvedett, amiből azóta sem tudtak felállni. Gyurcsány pár év múlva elhagyta régi pártját és
egy újat alapított, a Demokratikus Koalíciót. Sokan, köztük én is ekkor csak mosolyogtunk,
hiszen nem létezik, hogy ez az ember az őszödi beszéd, az azt követő események, majd végül
késői lemondása után még valaha tényező lehet, de ez nem így történt. Évről évre láttuk,
hogy míg a Demokratikus Koalíció erősödik, addig az MSZP vagy veszít a szavazóiból, vagy
csak stagnál. Ekkor pedig eljöttek a 2019-es Európa parlamenti választások. Mondanom sem
kell a nyilvánvalót, hogy a Fidesz küldhette a legtöbb képviselőt, de itt jön a meglepetés,
ugyanis a második helyet a DK nyerte el. Ezek után úgy néz ki, hogy Magyarországon
akárhogy is nézzük, kétpólusú politikai rendszer áll fenn legalább 15 éve. Ez a rendszer
ráadásul nem is olyan, mint Amerikában, ahol Demokrata vagy Republikánus párt van,
nálunk ez kizárólag két személyre korlátozódik: Orbánra vagy Gyurcsányra. Kétségtelen, hogy
a rendszerváltás óta zajló politikai életben ez a két ember rendelkezik a legnagyobb
karizmával, de akkor is érdekes társadalmi kérdés az, hogy ez mégis, hogyan alakulhatott így
ki?


Magyarország egy elöregedő társadalom, így nem nagy meglepetés, hogy a mai
választópolgárok nagy része a Kádár rendszerben szocializálódott. Abban nevelkedtek, hogy
nekik nincs beleszólásuk a közéletbe, sőt azt hiszik, hogy nem is értenek hozzá. Számukra
jóval fontosabb, hogy egy stabil és erős vezetője legyen az országnak, akiben egyfajta apa
figurát láthatnak. Így érthető, hogy szimpatizálnak azzal a Gyurcsánnyal, aki ellen tömegek
tüntettek, mégsem mondott le, vagy Azzal az Orbánnal, aki zsinórban a harmadik választást
nyeri kétharmados többséggel és bármi is történjen, megingathatatlannak látszik. Sokan
nem gondolják, hogy fontos kérdésekről döntünk a választásokon, ezért vagy el sem
mennek, vagy arra szavaznak, akit legalább ismernek. „Hiszen eddig is Orbán Viktor volt a
miniszterelnök és nem dőlt össze a ház” vagy „Régen a Gyurcsány Ferenc volt a
miniszterelnök és akkor nem dőlt össze a ház”. Ha így állunk, hozzá a közélethez, akkor
egyértelmű, hogy a két legkarizmatikusabb figura versenyéről fognak szólni a választások.
Magyarországon már régóta nem programok versenyeznek, sokaknak nincs is programjuk,
vagy csak annak csúfolt jelszavakkal dolgoznak. De van szükség egyáltalán programra a 21.
század politikájában, ahol kizárólag karakterek versengenek egymással? Valószínűleg nem.
Sokkal fontosabb az adott jelölt „brand” építése és azt be kell látni, hogy ebben Gyurcsány és
Orbán messze a legerősebbek a mostani politikai elitben. Mindketten professzionálisan
használják a közösségi oldalaikat és mindketten egyszerű, közérthető, de ezáltal demagóg
üzenetekkel kampányolnak. Mindkét politikus kiváló szónok, akik magukkal tudják ragadni a
hallgatóságot és ezzel tömegeket képesek maguk mellé állítani. Mindketten azt állítják, hogy
csak ők tudják jobbá tenni ezt az országot, ezt pedig a szavazók elhiszik, ki-ki a saját
világnézete szerint.


Magyarországon sajnos a politikai kultúra meglehetősen sivár. A többség kizárólag érzelmi
alapon választ és mellőzi a racionalitást döntésénél. Most elárulok egy titkot, nem nagy titok,
mert igazából bárki tudhat róla, aki kicsit utánaolvas, de mégis egy kis érdekesség.
A rendszerváltás óta az első 4 év kivételével kizárólag MSZP vagy Fidesz kormány volt. Mivel
az MSZP 2010, de inkább 2006 óta haldoklik, ezért nem is reális, hogy valaha választást
nyerjenek, de ott van a DK. Az a DK, melynek tagjai az MSZP-ből jöttek, az a DK, akit
Gyurcsány Ferenc vezet, aki bizony…Az MSZP miniszterelnöke volt. Pontosan tudom, hogy
mik a számok, tudom, hogy kik azok, akiket sokan támogatnak, de kérdem én, Magyarország
nagy nyertese volt a rendszerváltásnak? Magyarország volt az az ország, ami az egyik legjobb
lehetőségekkel lépett be a rendszerváltás utáni időszakba, és mára mi lett? Leginkább
semmi. Itt az a kérdés, hogy akarunk-e változást vagy maradunk annál, ami 25 éve tart. Mert
ha maradunk, akkor a mai napig az a kérdés, hogy Orbán vagy Gyurcsány.

A telek

Ez egy kis vidéki telek története, ami évtizedek óta egy bizonyos család tulajdonában állt. Még a dédapa idejében derült ki, hogy bizonyos dolgok nem stimmelnek ezzel a kis földdel. A legnagyobb probléma az volt, hogy valamit igencsak elmértek és a valós határai sokkal beljebb vannak, mint ahogy azt a tulajok eddig gondolták. Persze megpróbáltak mindent, kérvényt nyújtottak be, az összes jogi lehetőséget megvizsgálták, de sajnos megoldást nem találtak. Ezután egy jóval kisebb területtel tudtak csak gazdálkodni. Érthetően el is ment a kedvük az egésztől, egyre ritkábban jártak le oda és a földet is egyre kevésbé gondozták. Jó pár évre el is felejtődött maga a telek, meg az egésszel kapcsolatos történet is. A családban generációk nőttek fel, valamelyik nem is nagyon tudott az egészről semmit, mások megpróbáltak mindent jogi úton megoldani, sajnos sikertelenül. Az idő múlásával a család egyre inkább arra törekedett, hogy pontot tegyenek az ügy végére, hiszen nagyon hosszú ideje folyik ez az eset, mindig eredménytelenül. Újra egyre gyakrabban látogatták meg kis földjüket, méregették a határait, nézegették a kerítést, jártak a hivatalba, de eredmény sose született. Rengeteg szellemi munkát fektettek abba, hogy minden megoldódjon, szakemberekkel is tárgyaltak, ami nem kevés pénzükbe került, de rá kellett jönniük, hogy erre a problémára nem létezik megoldás. Ezek a telekhatárok, ezt már nem lehet megváltoztatni. A család legkülönbözőbb tagjai próbáltak megoldást találni, ki-ki a maga módján hosszú éveken keresztül. Közben a föld ott állt üresen és megműveletlenül. A gaz már teljesen belepte és gondozatlan földje is alkalmatlanná vált bármiféle termés nevelésére. Az öreg fa sem áll már rajta, de kérge még mindig ott rohad valahol a gaz alatt. Évtizedekig mindenki azon dolgozott, hogy a terület ismét régi határaival lehessen a családé, de arról megfeledkeztek, hogy ami megmaradt, azon is lehetett volna dolgozni. A telek sose fogja elérni régi méreteit, de a maradék is örökre használhatatlanná vált.

Május végi buli a Balatonon

File:Gyurcsany Ferenc-mszp-2.jpg - Wikimedia Commons

Ma ünnepli 14. születésnapját az őszödi beszéd, ez az a momentum, ami teljes mértékben megváltoztatta a közéleti kommunikációt, és hatása a mai napig tart. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a rendszerváltozás utáni politika ezen a ponton veszítette végleg ártatlanságát és útelágazódáshoz ért. Bár ahhoz, hogy az eseményről a nyilvánosság tudomást szerezzen kellett még pár hónap, ahhoz meg pláne, hogy rájöjjünk, hogy micsoda változásokat is hozott ez az egész.

Botrányok minden kormányzat alatt voltak. Sőt, botrányok minden kormányzat regnálása alatt vannak, ebben nincsen semmilyen újdonság. Ezért van a mindenkori ellenzék, hogy a fennálló hatalmat ellenőrizze, és hibáit elmondja a nyilvánosságban. De Őszöd az más volt, ilyet még nem hallottunk előtte. Tudom – tudom, nyilván az a probléma, hogy az akkori miniszterelnök olyan szavakat használt, mint: lószar, kurva, elkúr stb. Na és ahhoz mit szólnának, ha én azt mondanám, hogy ez volt itt a legkevesebb. Az őszödi beszéd undorító, de nem a szóhasználat miatt. Azért undorító, mert mindenre fény derült benne, de sose akarták, hogy ezt a választók megtudják. Gyurcsány Ferenc úgy gondolta, hogy ezt elmondja a belső körének, majd mindenki jól elfelejti és kormányoznak még négy évig. De nem így lett, ez a beszéd kiszivárgott és örökre megváltoztatta a magyar belpolitikát.

A nyilvánosságra kerülését követő tüntetések és az ottani rendőri intézkedések nem kérdés, hogy történelmi léptékűek. A tüntetések jogos válaszok voltak, egy ilyen kaliberű beszédre, az akkori miniszterelnöktől. A rendőri intézkedések nagy többségében túlzóak voltak, ami csak olaj volt a tűzre. De nem a demonstrációk itt a lényeg. Akárhogy is nézzük, egy idő után azok is abbamaradtak, persze kisebb balhék előfordultak, de ez nem csoda, ha egyszer a kormány komoly legitimitási válságban van, és mi másban is lehetne ezek után? Itt egy a lényeg: Gyurcsány Ferenc lemondhatott volna még 2006 őszén. Megtette ezt? Lószart Mama! Kormányzott még három évig. Az öszödi beszéd önmagában elég lett volna a Fidesz győzelméhez a következő választásokon, de mára biztosan nem lenne ekkora politikai és kulturális referenciapont, ha Gyurcsány akkor lemond. Ha akkor beadja a lemondását, sokkal hamarabb abbamaradtak volna a tüntetések, sokkal kevesebb kár keletkezik mind anyagi, mind morális értelemben. Ha akkor beadja, koránt sem olyan biztos, hogy a Fidesz ma 2/3-al kormányozna, ha egyáltalán ők kormányoznának.

Ehhez képest hol tartunk? Ott, hogy Fletó jóidőre eltűnt, de mára mégis Ő az ellenzék vezetője, Ő áll a legerősebb ellenzéki párt élén. 2020-ban az a kérdés, hogy Orbán vagy Gyurcsány, ugyanúgy mint 2006-ban. Az öszödi beszéd mindenki számára jelent valamit és mindent meg is változtatott, egy dolog kivételével.  Minden kicsit gusztustalanabb, cinikusabb és gyomorforgatóbb lett, de a lényeg mégis megmaradt: Orbán vagy Gyurcsány?

Csakhogy tudd, ki a főnök!

 Fájl:Semjen Zsolt Portrait.jpg – Wikipédia  

   Mindenki kedvenc gigapártja, a KDNP ismét lecsapott. Jó, persze, a parlament döntött így, ők ezt csak beadták nincs itt semmi látnivaló, igaz? Na de miről is van szó?

   A Semjén Zsolt által jegyzett salátatörvényről beszélek, amit még márciusban nyújtott be, és többek között kimondja, hogy a személyi igazolványban fel kell tűntetni az egyén születési nemét, ami e törvény szerint nem lesz megváltoztatható adat. Sokan mondják, hogy ez csak egy adat, csak egy sor az igazolványban, így is élhetik tovább a megszokott életüket, de gondoljunk csak bele például egy egyszerű igazoltatás esetében. Még csak nem is olyan igazoltatásról beszélek, amikor az állampolgárt rajtakapják valamilyen szabálysértésen, hanem egy egyszerű szúrópróba szerű ellenőrzésről. Csak nem képzeljük, hogy a rend bátor őre egy ilyen esetben nem fog rákérdezni erre, hiszen valaki kinéz valaminek, de a valóság mégis mást mutat. Nyilvánvaló, hogy ez kérdéseket vett fel. Azonban ez a kérdés akaratlanul is sebeket tép fel. Ezzel gond nélkül el lehet érni, hogy egy transznemű állampolgár, már a rendőr puszta látványától is tartson, ez meg mindenképpen gyanús viselkedést eredményez, innentől kezdve meg kell még valamit mondanom, Ildikó?

   Jelen helyzetben nem arról volt szó, hogy egy kisebbség az utcán vonul, ezzel zavarva a nemi identitásukban nem olyan biztos jobboldali embereket. Nem arról van szó, hogy a transzneműek eddig bárkit korlátoztak volna szabadságukban. Nem is arról, hogy ez bárkinek a befizetett adójába került volna. Csak arról, hogy a KDNP keresztény világnézetéhez hozzátartozik egy kisebbségben lévő csoport életének megnehezítése. De természetesen a vadászat is idetartozik. Az elengedhetetlen, sőt még sportértéke is van. Főleg, ha ez egy háziállat az áldozat, no de mindegy. Ez az igazi felebaráti szeretet. Jézus büszke lenne!

    Azt kell belátni, hogy egy a demokratikus értékeket magának valló ember számára az ilyen húzások elfogadhatatlanok. Nehogy bárki félreértsen, nem a diktatúrát kiáltom én itt ki. Kifejezetten nem kedvelem azt a hozzáállást, hogy ha valami nem tetszik, akkor arra rögtön rásütjük, hogy az diktatúra. Itt arról van szó, hogy a modern és demokratikus gondolkodásmódba az ilyen gondolatok nem férnek bele. Arról van szó, hogy a világ nem ott tart, ahol azt Semjén Zsolt szeretné, persze, ilyenkor is lehet szembemenni az autópályán, de ha baleset lesz akkor ne a szabályosan közlekedő legyen a hülye.

   Lehet világnézeti és vallási kérdésekről vitatkozni, sőt kell is! De nem úgy, hogy benyújtunk valamit, azt saját magunk elfogadjuk és onnantól kezdve minden úgy is lesz. Ja, és akiket ez érint? Hát, majd megtanulnak vele élni.

Hálásan köszönjük!

Index - Külföld - Orbán Nagy Kórházmegtekintései a világ ...

Drága Miniszterelnök Úr!

Halasán köszönjük, mi budapestiek, hogy felszabadított minket. Tanultunk a leckéből, hiszen tudjuk, hogy jóval fegyelmezetlenebbek voltunk vidéki társainknál. Ön nélkül ez csak álom maradt volna, aki az elmúlt két hónapban csak a mi javunkat akarta szolgálni, és csak olyan rendelkezéseket hozott, ami ezt segítette elő. Politikai színezetű döntés, véletlenül sem született. Köszönjük, hogy egyedül visszaverte a bajt, csak azért, hogy rajtunk segítsen. Ez nem sikerülhetett volna ilyen erős támogatás nélkül, amit az Országgyűlés szerencsére megszavazott Önnek és Ön helyesen használta azt. Nem adtak be, még véletlenül sem, nem a vésszel kapcsolatos javaslatokat, főleg nem Semjén Zsolt. Köszönjük, hogy annyi védőfelszerelést biztosított nekünk. Bár kézhez még nem kaptuk őket, de biztos később még a hasznunkra válnak. Hálásak vagyunk, hogy ilyen fegyelmezett vezetőnk van, aki megmutatta, hogyan kell védekezni, és még véltlenül sem utazott ő sem sehova, pláne nem Belgrádba, főleg nem ezen a héten. De láttuk, hogy Ön sem hordott akkor védőfelszerelést, biztos még Önnek sem jutott, pedig tudjuk, hogy minden erejével azon volt, hogy minél több legyen belőlük. Láttuk, hogy hősiesen látogatja a korházakat, ahol megmutatta, hogy az egészségügy felkészült, és ráadásul az épületek is milyen hibátlan állapotban vannak. Köszönjük, hogy megbüntették azokat, akik a kreszt nem betartva tiltakozotak Ön ellen. Tudjuk, hogy megterhelő lehetett még ezzel is foglalkozni e nehéz időkben, de ezt a lépést meg kell tenni, ha hátráltatnak minket a munkában. Most rajtunk, budapestieken áll folytatás sikeressége, hiszen az elmúlt két hétben a világszínvonalú vidéki gazdaság csecsén lógtunk, ideje, hogy mi is elkezdjünk dolgozni, oh mi lusta népség. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy újraépítsük a gazdaságot, elsősorban Önnek, másodsorban magunknak. Eljött az idő, hogy visszaszolgáltassuk a sok jót, amit Öntől kaptunk. Tán egy élet is kevés erre, de megtesszük a tőlünk telhetőt!

Hálás Üdvözlettel:

Budapest!

Utóirat: Ígérjük, legközelebb okosabban szavazunk és nem hagyjuk Önt újra cserben!

 

(Kép Forrása: Facebook)

Az ország bátor nagyija

 Ingyenes képek : orvos, fehér kabát, egyenruha, orvosi asszisztens ...

  Müller Cecília, Országos Tisztifőorvos jelenlegi tevékenységéről nagyjából három mainstream vélemény létezik. A kormányközeli vélekedés szerint, egy professzionális szakember, aki hibátlanul végzi a dolgát. Ellenzéki körökben kétféle megfejtés van terítéken: az első, hogy milyen aranyos, oké, hogy vét hibákat, de nem lehet rá haragudni. A másik pedig, hogy nevetséges az egész cirkusz, ami napi szinten zajlik a TV képernyőjén.

    Magyarországon hivatalosan, jelenleg vészhelyzet áll fenn. Egy ehhez hasonló rendkívüli állapotban, személy szerint elvárnám, hogy valaki pontos, könnyen érthető, de mégis határozott utasításokkal lássa el napi szinten nemcsak a polgárokat, hanem a döntéshozó szerveket is. Ehhez képest a valóságban, egy halkszavú, lassan beszélő nénit látunk, aki felett egyértelműen elszaladt már az idő. Vészhelyzet során nem arról akarok kiselőadást hallgatni, hogy a gyerektől csenjük el a nyunyókát, mossuk meg hipóban a tojást, vagy, hogy nyitott ablaknál tornázzunk. Felvilágosítást várnék el a járvány aktuális alakulásáról, és a jelenlegi tudásunk szerinti leghatékonyabb óvintézkedésekről. Természetesen a törzs sajtótájékoztatóiban erről is esik szó, de mindez olyan formában, ami teljes mértékben komolytalanná teszi azt.

   Nem azzal van probléma, hogy nem vagyunk mindennel tisztában, hiszen, mint mindenki a világon, mi is sötétben tapogatózunk a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a nép informálása címszó alatt, cuki matinét mutatunk napi szinten, házi praktikákkal megspékelve. Az Országos Tisztifőorvos nyilvánvalóan egy kiváló szakember a saját területén, de semmiképpen sem egy olyan karakter, aki egy veszélyhelyzetben irányitó szerepet lenne képes betölteni. Müller Cecília tökéletesen megfelelne annak az aranyos háziorvosnak, akit torokfájással keresnék fel és elmondaná, hogy rendben, nincs semmi baj, akkor kiírom magát 2 nap betegszabadságra, és igyon meleg teát. Csakhogy jelenleg ennél kicsit fontosabb szerepet tölt be, ami érezhetően túl nagy falat számára.

    Nagyon nehéz helytállni egy ilyen helyzetben, de az mindenképpen sokat segítene, ha olyan embert állítanánk oda, akinek legalább esélye van erre. Nincs azzal baj, hogy ha nem sikerül mindig minden tökéletesen, de ha minden egyes nap viccet csinálunk magunkból akkor ne csodálkozzunk, hogy nem vesznek minket komolyan.

Miért harcolunk?

  Why We Fight - Wikipedia 

    Magyarország Kormánya folyamatos, szűnni nem akaró háborúban áll. Hol az Unióval, hol Soros Györggyel, hol bárkivel, akik nem mi vagyunk. Mindig Magyarországot bántják és természetesen mindenkinek az a célja, hogy ezt a közel 10 milliós országot tönkretegyék. A kormány csak próbálná csinálni a kis dolgait, de mindig igaztalan vádakra kell reagálniuk, így nem csoda, hogy nem jutnak egyről a kettőre, igaz-e?

    Vajon mi lenne akkor, ha kormányunk nem úgy viselkedne, mint az óvodában az a hülyegyerek, akinek valahogy mindig sikerül elérnie a balhét, aztán amikor az óvónéni megkérdezi, hogy mégis mi történt, vagy még neki áll feljebb, vagy mosolyogva elmondja, hogy az nem is úgy volt, ő nem tehet semmiről, hiszen ő csak egy aranyos kisgyerek. Rendkívül kínos Magyar állampolgárként azt nézni, hogy valóban mindig velünk van a baj és mindig miattunk kell valamilyen rendkívüli ülést tartani, de mégis ki tehet erről? Ha egy közösségben mindenki képes normálisan viselkedni, csak egy valaki nem, akkor nem a közösséggel van probléma.

   Természetesen megvan a helye az egészséges euroszkepticizmusnak, leginkább akkor, amikor arról beszélünk, hogy bürokratikus szempontból milyen bonyolult és lassú az Unió működése. Itt van kapásból a mai eset. Ugye van a jó kis felhatalmazási törvényünk, ami a vészhelyzet végéig érvényes. Azt, hogy a vészhelyzet meddig tart, a kormány határozza meg. Erről vitázott ma az Európai Parlament, ahova meghívták Orbán Viktort is, csakhogy ő nem akart elmenni, ezért Magyarország kormányának képviseletében Varga Juditot küldte volna, de ezt az Európai Parlament nem fogadta el, protokollokra hivatkozva. Ilyen esetben jogos feltenni a kérdést, hogy, oké, hogy a miniszterelnököt hívták, oké, hogy illett volna neki megjelenni, de mégis miért lett volna akkora baj, hogy nem ő, hanem egy kijelölt képviselő mondja el ebben a vitában a kormány álláspontját? Mondanom se kell, hogy a kormány nem ezt a jogos kérdést tette fel, hanem azonnal támadást vizionált és állítja, hogy őket el akarják hallgattatni. Jogos kritika, hogy ilyen esetben, miért kell ennyire rugalmatlanul működni, az már kevésbé, hogy támadás alatt állnánk.

   A háborús narratíva, propaganda szempontjából egy működő kommunikációs forma, de miért kell elhitetni az emberekkel, hogy mi folyamatos támadás alatt állunk? Nem egyészséges ilyen narratívában tartani egy országot, pláne nem szövetségeseinkkel szemben, akiktől nem kevés forrást kapunk. Magyarország kormánya úgy viselkedik, mint a kisgyerek, aki elfogadja az ajándékot, szépen mosolyog és megköszöni azt, majd mikor hazaér, jól bemutat nekik és röhög a markába.

   Teljesen normális az, hogy mindent kritikai szemmel vizsgálunk, és ha valamiben hibát észlelünk, az ellen felszólalunk, de a megállás nélküli hisztéria kezd kissé fárasztóvá válni.

Mikor már ekkora a gáz

Fájl:A Magyar Kétfarkú Kutya Párt népszavazási plakátjainak egyike ... 

   A Nézőpont Intézet áprilisi kutatása szerint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 5%-on áll a biztos szavazók körében, vagyis, elérték a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Ez egyszerre aggasztó és örömteli hír. Aggasztó, mert ez egyértelműen mutatja, hogy a politikai elit, már egy a statisztikában látható tömeg számára annyira vállalhatatlan, hogy csak protest szavazatot hajlandóak leadni. Ugyanakkor örömteli, meglepő módon ugyanebből az okból, hiszen az is látszik, hogy sokan nem kíváncsiak a jelenlegi Országgyűlést alkotó és azonkívül eső pártokra.

(kép:https://kozvelemenykutatok.hu/2020-aprilisi-kutatasi-eredmenyek-nezopont/)

   A viccpárt műfaja egyáltalán nem idegen más országokban sem, viszont az megfigyelhető, hogy ha a szavazók bárhol elkezdenek feléjük gravitálni, az mindig nagy bizonytalanságokat és ezzel együtt komoly problémákat jeleznek. Egyértelműen látszik, hogy elsősorban egy olyan tanult és fiatal réteg lett hátrahagyva, akiknek megvan a véleményük a legtöbb politikai kérdésről, mégis úgy érzik, hogy a választék nem felel meg nekik. Ha pedig megnézzük kik vannak terítéken, akkor ez azonnal érthetővé is válik. Mégis kire szavazzanak? A kormánypárta, akik fiatal demokratákhoz méltóan magasról tesznek a fialtokra? Az alig mérhető MSZP-re, akik hiába próbálkoznak, jó ideje képtelenek voltak tematizálni a közéletet? A DK-ra, élükön a Ferivel? Talán a Momentumra, akik ugyan képesek új témákat bedobni, identitásuk mégis megfejthetetlen? Ott van még nekik a Jobbik, akik csak vergődnek egy karakteres és erős vezető nélkül. Esetleg az LMP, akikről már azt se tudjuk, hogy kik a tagjai? Végezetül (és őket csak félve merem megemlíteni) a Mi Hazánk Mozgalomra, akik bár szintén a viccpártok táborát erősítik, csak erről egyedül ők nem tudnak, nem mellesleg ellenzékiségük is erősen megkérdőjelezhető? Ezek után egyáltalán nem meglepő az MKKP magukhoz képest nagy népszerűsége.

   Melyik az a párt Magyarországon, akik hiány nélkül el tudnak számolni azzal, hogy mire költötték kampánypénzeiket? Bizony! A viccpárt. Melyik az a párt, akiknek soha nem voltak komoly botrányaik? Most azt ne számoljuk, hogy járdákat festettek, mert még elhiszem, hogy komolyan terroristák. A válasz pedig ismételten jó, megint csak a Kétfarkúak. Bár nevetséges de Magyarországon ők a legkevesebb botránnyal rendelkező párt. Jó, nyilván lehet mondani, hogy miért is kéne náluk komoly balhék után nyomozni, amikor senki sem veszi őket komolyan? Talán azért, mert ők is állami pénzeket kapnak kampányra, vagy talán azért mert, ha most lennének a választások akkor bejutnának a parlamentbe, végül meg azért, mert a kutatás alapján verik a volt kormánypártot, az MSZP-t.

   Lehet mondani, hogy aki rájuk adja voksát az felelőtlen, elherdálja az értékes szavazatát, sőt visszaél a demokrácia által nyújtott lehetőségével, hiszen még programjuk sincs! Sajnos az a helyzet, hogy van és igen, az vicces elemekkel van teletűzdelve, mint örök élet és ingyen sör, de mit is várnánk tőlük, amikor ez a szerepük? Az meg tényleg zárójeles megjegyzés, hogy ezek az ígéretek nem komolytalanabbak a legendás „Folytatjuk!”-nál.

   Magyarországon jelenleg az a helyzet áll fent, hogy bár választék az van dögivel mégis egyik rosszabbnak tűnik a másiknál. Ezek után tényleg nem meglepő, ha valaki úgy dönt, hogy ebből nem kér és jól bemutat nekik. Nem kell csodálkozni, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt erősödik, olyan országot kéne csinálni, ahol nincs is rájuk szükség.

Azért, mert azt mondtam!

 Országgyűlés – Wikipédia

   Magyarországon egész addig elképzelhetetlen az elit váltás, amíg a nyilvános kommunikáció olyan állapotban van, mint most. Természetesen az sem egészséges a társadalmi vita szempontjából, hogy az érdemi eszmecserék csak a magasan iskolázott és művelt kisebbség sajátjai legyenek, de az sem állapot, hogy ezt a réteget kizárjuk a szinten aluli megnyilvánulásokkal. De akkor mi lehet a megoldás?

   Nem azért nincs politikai vitakultúránk, mert ilyen egy szemét nép lennénk, hanem mert sose mutatták meg nekünk, hogy ezt hogyan is kell csinálni. Nem várhatjuk el az átlag szavazótól, hogy jól artikulált véleménye legyen mindaddig, amíg a parlamentben is abból állnak a felszólálások, hogy: „maga hazudik!” és „boldog karácsonyt!”. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen, hogy ne érzelmi alapon nyilvánuljunk meg politikai kérdésekről, ezzel viszont elidegenítjük azokat, akiknek valóban saját, megformált és tényekre alapozott véleménye van. Amikor egy társadalomban nem az válik véleményvezérré, aki a legjobb érveket tudja felhozni, hanem az, aki a leghangosabban ordít, akkor ne is csodálkozzunk, hogy ilyen vezetőket kapunk a nyakunkba.

   Az elmúlt 10 évben a nyilvános vita gyakorlatilag kihalt az országban, pedig előtte se élte reneszánszát. Mára kuriózumnak számít az, ha egy ellenzéki és egy kormánypárti érzelmű ember leül bárhova, hogy eszmecserét folytassanak, ha nyilvánosan teszik ezt, ha magánemberként. Amikor mégis megtörténik, akkor azonnal jöhetnek is az észérvek, miszerint: „miért, a Gyurcsány jobb vót?" illetve a „te meg idehoznád nekünk a migráncsokat!” Ha ebből a „diskurzusból” ki szeretne szállni az, aki amúgy már elolvasott életében egy hírt, az finoman szólva sem csoda. Érdemes elolvasni szó szerint bármilyen cikk alatt egy átlagos kommentszekciót, már ahol erre még van lehetőség, mert sokan érthető okokból nem engedélyezik a hozzászólásokat. Általában minden van ott mi szem szájnak ingere, amiből, ha lehet most nem idézek, szerintem mindenki látott már hasonlót, ha meg nem, akkor ne is kattintson el a blogról. Jó szórakozást!  Ezek után nem is csoda, ha nincs szükség a választásokon programra. Minek is, amikor egyfelől senki sem olvassa el, másfelől meg úgy is az érzelmei alapján szavaz a többség. Érzelmekre mindig könnyebb hatni, mint az értelemre úgyhogy a drága honatya miért is erőltetné meg magát?

   Az elit egy nagyon kényelmes helyzetet teremtett magának, ahol egyáltalán nem kell azt tenniük, ami amúgy a feladatuk lenne, miszerint, hogy képviselik szavazóikat világnézeti és szakpolitikai szempontok mentén, bőven elég hangosan fröcsögniük és mégis megválasztják őket. Amíg ez számukra elég és kifizetődő, addig senki ne várja el azt sem, hogy egy sör mellett értelmesen megvitathassa az amúgy fontos kérdéseket ivócimboráival. Lehet nem kéne megelégednünk ezzel a helyzettel és akkor talán valamit el is tudnánk érni. Addig is jó vitatkozást arról, hogy milyen volt a másik anyjával tegnap.

  

Elszalasztott lehetőségek balladája

File:Kérdés és válasz - Országgyűlés, 2016.12.12 (5).jpg ...

   Magyarországon a rendszerváltozás 30. évfordulóján még mindig nagyrészben ugyanaz a politikai elit, mint a kilencvenes években. Persze, pártok és kormányok jöttek és mentek, de ugyanaz a keménymag irányítja az országot már 3 évtizede. Más országokban egyáltalán nem jellemző az, hogy politikusnak lenni egy életre szóló pozíció lenne, sokkal inkább csak egy szakasz az ember karrierjében. Úgy látszik, mi ebből a szempontból is az unortodox vonalat képviseljük.

    Magyarországon sose volt elszámoltatás, minden választás előtt az összes párt megígéri, hogy most bizony lesz, de még sose jött el. A rendszerváltozáskor az MSZMP volt képviselői ugyanolyan vidáman ültek a parlamentben, mint azelőtt. A mai napig ezek a volt párttagok ott vannak az MSZP-ben és a Fideszben. Nem gondolnám, hogy komoly büntetést kellene kiszabni azokra, akik bármilyen vezetői szerepet töltöttek be a volt állampártban, de azért szerintem elvárható lenne, hogy a közéletben ne vehessenek részt. Próbáljanak meg piaci alapon élni, ha meg nem megy, így is úgy is luxus nyugdíjakat kapnának, szóval nem kell őket annyira sajnálni.

   Miért van az, hogy az ügynökakták a mai napig nem nyilvánosak? Nyilván, hogy ha valakiről vagy családjáról jelentettek, akkor azokat az írásokat megtekintheti, de az igazán érdekes részletek, vagyis, hogy kik is jelentettek sose kerültek nyilvánosságra. Legfeljebb pár emberről tudjuk, vagy csak sejtjük. Miért van az, hogy ha valamelyik kisebb ellenzéki párt bedobja az Országgyűlés elé a javaslatot, hogy hozzuk már ezeket nyilvánosságra, akkor az MSZP és Fidesz olyan egyetértésben nyomja meg a „nem” gombot, hogy azt öröm nézni? Komolyan úgy néz ki, hogy bár semmi mást, de ezt az egy kérdést sikerül nemzeti minimumnak tekintenie a két pártnak.

   Ha körbenézünk a volt szocialista országok között, akkor azt látjuk, hogy több-kevesebb sikerrel, de előnyükre fordították a rendszerváltozást, mi közben toporgunk egy helyben. Pedig anno a legvidámabb barakk indult talán a legjobb lehetőségekkel a térségben és mára mégis semmi. Egyik tagállamban sem ugyanaz a politikai elit vezeti az országot, mint pár évtizeddel ezelőtt. Kérdem én, kire kell ilyenkor mutogatni? Mert elég egyértelmű, hogy erről csak a vezetőink tehetnek. Az első és egyben utolsó MDF kormányzás után kizárólag az MSZP vagy a Fidesz volt hatalmon, másokat még csak meg sem próbáltunk. Talán ideje volna, hátha bejön.

   Persze, hogy bármilyen változás elinduljon, ahhoz előbb az ellenzéket kell leváltani, hiszen 10 év után egyértelművé vált, hogy a jelenlegi garnitúra alkalmatlan arra, hogy leváltsa a szintén rendszer részét képező Fideszt. Ezután következik csak a jelenlegi kormány leváltása. Nem mondom, hogy ez sok jóval kecsegtet és nem tudhatom azt sem, hogy ez megoldás lenne-e arra, hogy 30 év után végre elkezdődjön valami változás, de az egyértelmű, hogy ha nem próbáljuk meg, akkor nem is fogjuk megtudni.

    Majdnem 3 évtizeden keresztül két párt, két elitje irányította az országot. Ezek szavazótáborai egymásra mutogatnak, hogy márpedig miattuk ülünk nyakig a szarban, de senki nem akarja látni a lényeget: itt mindenki a szarban ül! Ha mindig a másik oldal a hibás, akkor talán el kéne zavarni mindkettőt. Nincs igazam?