Meglepően nehéz helyzetben találta magát a kormány a júliusi hónapban, legalább is magukhoz képest. A fővárosban, bár kis létszámmal, de mégis tüntetéshullámok indultak ellenük, de talán még fontosabb, hogy a rezsicsökkentés csökkentéséről szóló döntés miatt a beton szilárd táborukban is kérdések fogalmazódottak meg. Nyilván szó sincs teljes összeomlásáról, de mégis egy olyan sorozatot kísérhettünk végig, ami ritka Magyarországon. Természetesen a kormány és annak kommunikációja egy jóval profibb gépezet annál, hogy ezt csak úgy engedje. Tusványoson a miniszterelnök beszéde amúgy is arról szól, hogy minél nagyobbakat mondhasson, idén sem tett máshogy. Kulturált, művelt és európai ember nyilvánvalóan felhúzza a szemöldökét, ha bármely ország vezetője fajokról kezd elmélkedni, ezt relativizálni, közben meg titokban, vagy nem is olyan titokban egyetérteni vele szánalmas, mégis vizsgáljuk meg mi történt.

Ha tetszik, ha nem Orbán Viktor a magyar történelem egyik legnagyobb formátumú vezetője, nehéz elképzelni, hogy véletlenül használ egy ennyire rossz szót a beszédében. Ennek a szónak a kiejtése patikamérlegen volt kimérve egy olyan helyzetben, ahol nagy szükség volt arra, hogy uralják a közéleti kommunikációt. Láss csodát, ez hibátlanul sikerült. A beszéd előtt a médiában a rezsicsökkentést ért változások és a budapesti tüntetések voltak a középpontban, utána ezek a témák gyakorlatilag eltűntek. Helyette a Telex, a HVG és a 444 is hosszú elemzéseket ír a fasizmus terjedéséről és úgy általánosságban az elhangzott beszéd tartalmáról. Az a helyzet, hogy bár a legjobb szándék vezérli ezeket az orgánumokat, mégis ezekkel az írásokkal úgy táncoltak, ahogy Orbán Viktor fütyül. Egyszerűen megint ő nyert. Nincs már szó olyan intézkedésekről, ami a kormányt támogatók körében sem volt annyira népszerű. Helyette olyan problémákról értekeznek, amik a Fideszesek ingerküszöbét egyszerűen nem éri el. Ráadásul a miniszterelnök a már említett faj szót a beszédében egy a migrációról szóló részben használta, ha meghallgatjuk a szónoklat ezen részét rájöhetünk, hogy semmi olyan nem hangzott el a már említett szón kívül, amit előtte nem mondott volna. Ezzel nagyon kényelmes helyzetbe hozta saját táborát, hiszen innen elég csak annyit mondaniuk, hogy: „A lippsi sajtó már megint kiforgatja azt, amit a miniszterelnök úr mondott, csak nyelvbotlás volt az egész”. A valóság azonban az, hogy ez nem nyelvbotlás volt, hanem hideg profizmussal kimért kommunikációs fogás. Ez az a profizmus, ami csak a kormányoldalon van meg jelenleg Magyarországon. Ezért nem lehet leváltani Orbán Viktort, ezért nyernek majdnem mindig és majdnem mindenhol, ezért lesz Orbán Viktor a miniszterelnök még jó pár évig.

Etikai szempontból az elhangzott beszéd mindenképpen aggályos. Józan gondolkodású ember az ilyen jellegű beszédet zsigerből elítéli, de nem olyan ijesztő a helyzet, mint elsőre gondolnánk. Szó nincs itt a fasizmus terjedéséről, szó nincs itt szélsőjobboldali fordulatról, itt a már jól ismert hidegvérűen profi Fidesz kommunikációra hallhattunk egy újabb példát.

Kép forrása: index.hu

Tegnap bebizonyosodott, hogy az ellenzék jelenlegi formájában soha nem fogja tudni leváltani a Fideszt. Próbálkoztak már mindenhogy, együtt, külön, így, úgy és még amúgy is, de sose sikerült. Egyértelmű, hogy ennek a hat pártnak egyszerűen nincs jövője a magyar politikában. Az az elmélet is megdőlt, hogy együtt erősebbek, merthogy még gyengébbek is. Be kell látni, hogy egyszerűen nem megy, itt az ideje visszavonulni. Persze nem fognak…

Kényelmesebb annál az ellenzéki képviselői élet, hogy csak úgy feladja bárki. Nincs túl nagy felelősség, a munkahét sem hosszú és azért a büfében is kellemes fogyasztani beszerzési áron. Ja és az ország? Hát ez van mi megpróbáltuk, nem sikerült, négy év múlva találkozunk! Nem, dehogy, akkor már tuti nem fogunk bukni, mert együtt és/vagy külön meg így, meg amúgy indulunk és jó lesz az úgy. Aztán 2026-ban újabb elsöprő Fideszes győzelmet kapunk az arcunkba és kezdődhet minden elölről. Az a helyzet, hogy ezek sose fognak kormányra kerülni, ez most már fájdalmasan egyértelmű, csak hát kérdés, hogy akarnak-e egyáltalán. Jelenleg két lehetőség közül választhatnak, vagy kivonulnak, nem veszik fel a mandátumaikat és vissza is vonulnak a politikai életből, vagy folytatják tovább a cirkuszt, ezzel elfogadva azt, hogy ez már soha többé nem lesz máshogy. Elitváltásra van szükség és ezt csak az ellenzéki térfélen lehet elkezdeni, utána jöhet csak a kormányváltás, vagy még akkor sem, de az biztos, hogy a jelenlegi formában ez nem folytatódhat.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyszerűen nincs rájuk igény, ez szarul hangzik, de ezek a tények. Mindenki felülmérte őket, a kormányközeli elemző cégek is. Nem tudjuk, hogy azért, mert ennek az országnak valóban a Fideszre van szüksége, vagy azért, mert nincs más alternatíva, de sajnos a tények azt mutatják, hogy  más párt labdába sem rúghat a választásokon. Kevés országban maradt meg a rendszerváltó elit, nálunk igen. Tegnap egyértelművé vált, hogy ennek változnia kell. Az ellenzéknek vissza kell vonulnia, csak ezzel tudják bizonyítani, hogy nekik is a kormányváltás az érdekük, ha ezt nem teszik meg akkor egyértelműen letették a voksukat a jelenlegi rendszer mellett. Kell egy új alternatíva mert különben nem előre, nem hátra, nem felfelé, hanem sehova sem megyünk.

Ha négy év múlva nem lesz új erő a porondon, akkor ugyan ilyen eredmény várható. Mindenki menjen pártot alapítani aztán meglátjuk mi lesz belőle. Addig is jó munkát miniszterelnök úr a következő négy évre, de írhatnék akár tizenkettőt is, igazából már ugyan az.

Ez csak erőfitogtatás, nem lesz itt semmiféle háború, ez elképzelhetetlen… Hát nem az! Az a helyzet, hogy ma hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Igen, egy szomszédos országot. Megdöbbentő, bár nem váratlan fordulat, legalábbis sokaknak nem váratlan. Aztán persze vannak párán, akik vagy őszintén, vagy politikai érdekből, vagy csak egyszerű butaságból az utolsó pillanatig kitartottak amellett, hogy ez nem történhet meg. Hát megtörtént. Ha jobban belegondol az ember, teljesen érthető a logikájuk. Oroszország a történelem során bizonyította, hogy a legbékésebb demokráciák sorát erősíti. Mindenki tudja, hogy ez mindig is így volt, sose máshogy. Ez a támadás teljesen karakteridegen nem? Dehogy nem! Meg amúgy is, csak a külhoni oroszokat védik ezzel a lépésükkel ezt mindenki tudja. Jó, tényleg álljunk azért meg egy pillanatra, a külhoni polgárok helyzete minden országban érzékeny és fontos téma, de, aki úgy gondolja, hogy ez a támadás erről szól, azon már idegeskedni is kár.

A Magyar Kormány szűkszavúan annyit mondott, hogy ki szeretnének maradni a konfliktusból és kiállnak Ukrajna területi integritása mellett. Nem egy nagy elemzés, nem egy nagy összefoglaló, de eddig legalább semmi felháborító, bár nehéz erős érzelmeket kiváltani úgy, hogy nem mondunk semmit. Ami viszont megdöbbentő, hogy még mindig erősek a pro Orosz álláspontok. Bár a véleményvezérek még hallgatnak, nem is nagyon tehetnek mást részletes kormánypárti álláspont nélkül (mert ők a saját véleményüket mondják), követőik körében még mindig jellemző az az attitűd, hogy inkább az Orosz oldalon állnak. Ami még egy érdekes kérdés az a fenyegető hangnem Orosz oldalról. Putyin érthetően tudatta mindenkivel, hogy ha bárki ütközni próbál velük, annak soha nem látott következményei lesznek. Ez az a narratíva, ami a 21. században eddig elképzelhetetlen volt és most mégis ilyen üzeneteket olvashatunk. A helyzet nyilván komplexebb annál, amit itt Magyarországon a kis szobánkból megérthetünk, de ilyen kommunikáció mellett szerintem érdekes az Orosz álláspont mellé beállni.

Ami a valóság az, hogy jelenleg Ukránok tömegei menekülnek el hazájukból, gyerekek bujkálnak pincékben és ami a legfontosabb, hogy senki nem tudja, hogy mire számíthat. Nem tudhatjuk, hogy ez a helyzet meddig fog tartani és hogy mi lesz a vége, de az biztos, hogy 2022 februárja egy történelmi hónap már most!

 Módosítás 2022. 02. 24. 13:32: Orbán Viktor egy Facebook videóban kijelentette, hogy a Uniós és NATO-s szövetségeseinkkel együtt elítélik Oroszország lépését. 

Szóval, egy hete kiderült a ma már mindenki által ismert vicces kis történet. Fölösleges is részletezni, szerintem, aki akarta már bőven kiröhögte magát. A részletek meg lássuk be, egyre érdekesebbek és ezáltal kesze-kuszábbak is. Igazából annyit tudhatunk, hogy Szájer József Európa Parlamenti képviselő, egyébként Fidesz alapító tag lebukott egy melegorgián. Bár volt itt szó drogokról az egyik oldalról, titkosszolgálati szálról a másikról, meg egymásnak ellentmondásos nyilatkozatokról a szervezőtől és még csomó minden érdekes dologról, ami vagy bizonyítható, vagy nem és talán majd bizonyítják, vagy nem. Kicsit olyan a dolog, mint a borkais bulin a kokain. Egyértelműen volt ott minden mi szem szájnak ingere, de hiába mondják a mai napig, a kokain egyszerűen akkor sem látszik azokon a videókon. Mármint én nem láttam ezeket… Csak egy haverom haverjának az anyukájának az ismerőse mondta, hogy ezt hallotta. Kicsit el is kalandoztunk, meg eleve nem erről a dologról akartam beszélni, vagyis erről csak egy másik aspektusáról.

Szóval a Fidesz az saját bevallása szerint egy keresztény demokrata meg jobboldali meg polgári meg még ki tudja milyen párt, egyébként meg egyre inkább tolódnak szélre. Ez teljesen rendben is van, virágozzék minden virág, de azért az feltűnt, hogy ezen ügy kapcsán, milyen kis liberálisok lettek hirtelen. Mintha újra a 90-es évek elején lennénk, amikor a hosszú hajú és szakállas Orbán Viktor, meg az -egyébként szerintem hihetetlenül cool- csokornyakkendős Szájer, döntik le naranccsal a vörös csillagot, a Roxette zenéjére. Csak hallgassuk meg a nyilatkozatokat az ügy kapcsán, konkrétan hirtelen kiderült, hogy az Európa Parlamenti képviselő titkolt homoszexuálitásáról már 30 éve tudtak. Ami persze szintén nem baj, csak hát ugye ők voltak azok, akik az előző kampány során, az akkor legnépszerűbb ellenzéki párt elnökét próbálták melegnek beállítani, ők voltak azok, akik alaptörvénybe rögzítették, hogy az anya nő, az apa pedig férfi, és ők voltak azok, akik kimondták, hogy a család anyából, apából és gyerekekből áll. Ehhez képest most meghallgathattuk, a méltán rendkívül népszerű Pesti Tv-n, hogy Szájer igazi férfiként viselkedett és jár neki a taps, mivel lemondott. Hirtelen nem lett probléma az, hogy a saját neméhez vonzódik, de valami miatt, ha a másik oldalon valakinek vélt vagy valós módon hasonló a nemi identitása, akkor az már rögtön mehet is a lejárót kampányba. Félreértés ne essék, öröm nézni ezt a hirtelen előbukkanó elfogadó narratívát, de legalább is furcsa az elmúlt pár év gyökeresen más típusú kommunikációja után.

Érdekes egybeesés, hogy a Fidesz akkor válik ismét liberális párttá, amikor egy régi ismert arcuk, aki az első parlamenti ciklusukban még Orbán Viktor mellett ült, távozik a soraikból. Igazán szép keretbe foglalja az elmúlt 30 év izgalmas és szövevényes történetét. Lehetséges, hogy most értek körbe a politikai skálán, amit sokan hibásan egy egyenesként ábrázolnak, pedig igazából egy kör? Lehetséges, hogy a Fidesz annyira jobbra tolódott, hogy az már ismét baloldalnak számít? Vajon számít ez az egész ügy ennyit? Lehet túl sokat látok bele…

Amerikában kétpólusú politikai rendszer van, de vajon Magyarországon is így van ez?
Nyilvánvalóan nem, hiszen jó pár valódi és még több „kamupárt” közül lehet választani. No,
de mi a realitás? Az a valóban érdekes helyzet áll fenn jelenleg, hogy a Fidesz 10 éve
uralkodik, bár kisebb megszakításokkal, de általában mégis kétharmaddal. Az ellenzék
legerősebb pártja, ami reálisan váltópártnak gyenge, de mégis a legnagyobb támogatással
rendelkeznek a túloldalon pedig a DK. Hogyan történhet ilyesmi, hiszen tudjuk, hogy
2010 után az akkor még Gyurcsány Ferencet is a soraiban tudó MSZP történelmi vereséget
szenvedett, amiből azóta sem tudtak felállni. Gyurcsány pár év múlva elhagyta régi pártját és
egy újat alapított, a Demokratikus Koalíciót. Sokan, köztük én is ekkor csak mosolyogtunk,
hiszen nem létezik, hogy ez az ember az őszödi beszéd, az azt követő események, majd végül
késői lemondása után még valaha tényező lehet, de ez nem így történt. Évről évre láttuk,
hogy míg a Demokratikus Koalíció erősödik, addig az MSZP vagy veszít a szavazóiból, vagy
csak stagnál. Ekkor pedig eljöttek a 2019-es Európa parlamenti választások. Mondanom sem
kell a nyilvánvalót, hogy a Fidesz küldhette a legtöbb képviselőt, de itt jön a meglepetés,
ugyanis a második helyet a DK nyerte el. Ezek után úgy néz ki, hogy Magyarországon
akárhogy is nézzük, kétpólusú politikai rendszer áll fenn legalább 15 éve. Ez a rendszer
ráadásul nem is olyan, mint Amerikában, ahol Demokrata vagy Republikánus párt van,
nálunk ez kizárólag két személyre korlátozódik: Orbánra vagy Gyurcsányra. Kétségtelen, hogy
a rendszerváltás óta zajló politikai életben ez a két ember rendelkezik a legnagyobb
karizmával, de akkor is érdekes társadalmi kérdés az, hogy ez mégis, hogyan alakulhatott így
ki?

Magyarország egy elöregedő társadalom, így nem nagy meglepetés, hogy a mai
választópolgárok nagy része a Kádár rendszerben szocializálódott. Abban nevelkedtek, hogy
nekik nincs beleszólásuk a közéletbe, sőt azt hiszik, hogy nem is értenek hozzá. Számukra
jóval fontosabb, hogy egy stabil és erős vezetője legyen az országnak, akiben egyfajta apa
figurát láthatnak. Így érthető, hogy szimpatizálnak azzal a Gyurcsánnyal, aki ellen tömegek
tüntettek, mégsem mondott le, vagy Azzal az Orbánnal, aki zsinórban a harmadik választást
nyeri kétharmados többséggel és bármi is történjen, megingathatatlannak látszik. Sokan
nem gondolják, hogy fontos kérdésekről döntünk a választásokon, ezért vagy el sem
mennek, vagy arra szavaznak, akit legalább ismernek. „Hiszen eddig is Orbán Viktor volt a
miniszterelnök és nem dőlt össze a ház” vagy „Régen a Gyurcsány Ferenc volt a
miniszterelnök és akkor nem dőlt össze a ház”. Ha így állunk, hozzá a közélethez, akkor
egyértelmű, hogy a két legkarizmatikusabb figura versenyéről fognak szólni a választások.
Magyarországon már régóta nem programok versenyeznek, sokaknak nincs is programjuk,
vagy csak annak csúfolt jelszavakkal dolgoznak. De van szükség egyáltalán programra a 21.
század politikájában, ahol kizárólag karakterek versengenek egymással? Valószínűleg nem.
Sokkal fontosabb az adott jelölt „brand” építése és azt be kell látni, hogy ebben Gyurcsány és
Orbán messze a legerősebbek a mostani politikai elitben. Mindketten professzionálisan
használják a közösségi oldalaikat és mindketten egyszerű, közérthető, de ezáltal demagóg
üzenetekkel kampányolnak. Mindkét politikus kiváló szónok, akik magukkal tudják ragadni a
hallgatóságot és ezzel tömegeket képesek maguk mellé állítani. Mindketten azt állítják, hogy
csak ők tudják jobbá tenni ezt az országot, ezt pedig a szavazók elhiszik, ki-ki a saját
világnézete szerint.

Magyarországon sajnos a politikai kultúra meglehetősen sivár. A többség kizárólag érzelmi
alapon választ és mellőzi a racionalitást döntésénél. Most elárulok egy titkot, nem nagy titok,
mert igazából bárki tudhat róla, aki kicsit utánaolvas, de mégis egy kis érdekesség.
A rendszerváltás óta az első 4 év kivételével kizárólag MSZP vagy Fidesz kormány volt. Mivel
az MSZP 2010, de inkább 2006 óta haldoklik, ezért nem is reális, hogy valaha választást
nyerjenek, de ott van a DK. Az a DK, melynek tagjai az MSZP-ből jöttek, az a DK, akit
Gyurcsány Ferenc vezet, aki bizony…Az MSZP miniszterelnöke volt. Pontosan tudom, hogy
mik a számok, tudom, hogy kik azok, akiket sokan támogatnak, de kérdem én, Magyarország
nagy nyertese volt a rendszerváltásnak? Magyarország volt az az ország, ami az egyik legjobb
lehetőségekkel lépett be a rendszerváltás utáni időszakba, és mára mi lett? Leginkább
semmi. Itt az a kérdés, hogy akarunk-e változást vagy maradunk annál, ami 25 éve tart. Mert
ha maradunk, akkor a mai napig az a kérdés, hogy Orbán vagy Gyurcsány.

   Mindenki kedvenc gigapártja, a KDNP ismét lecsapott. Jó, persze, a parlament döntött így, ők ezt csak beadták nincs itt semmi látnivaló, igaz? Na de miről is van szó?

   A Semjén Zsolt által jegyzett salátatörvényről beszélek, amit még márciusban nyújtott be, és többek között kimondja, hogy a személyi igazolványban fel kell tűntetni az egyén születési nemét, ami e törvény szerint nem lesz megváltoztatható adat. Sokan mondják, hogy ez csak egy adat, csak egy sor az igazolványban, így is élhetik tovább a megszokott életüket, de gondoljunk csak bele például egy egyszerű igazoltatás esetében. Még csak nem is olyan igazoltatásról beszélek, amikor az állampolgárt rajtakapják valamilyen szabálysértésen, hanem egy egyszerű szúrópróba szerű ellenőrzésről. Csak nem képzeljük, hogy a rend bátor őre egy ilyen esetben nem fog rákérdezni erre, hiszen valaki kinéz valaminek, de a valóság mégis mást mutat. Nyilvánvaló, hogy ez kérdéseket vett fel. Azonban ez a kérdés akaratlanul is sebeket tép fel. Ezzel gond nélkül el lehet érni, hogy egy transznemű állampolgár, már a rendőr puszta látványától is tartson, ez meg mindenképpen gyanús viselkedést eredményez, innentől kezdve meg kell még valamit mondanom, Ildikó?

   Jelen helyzetben nem arról volt szó, hogy egy kisebbség az utcán vonul, ezzel zavarva a nemi identitásukban nem olyan biztos jobboldali embereket. Nem arról van szó, hogy a transzneműek eddig bárkit korlátoztak volna szabadságukban. Nem is arról, hogy ez bárkinek a befizetett adójába került volna. Csak arról, hogy a KDNP keresztény világnézetéhez hozzátartozik egy kisebbségben lévő csoport életének megnehezítése. De természetesen a vadászat is idetartozik. Az elengedhetetlen, sőt még sportértéke is van. Főleg, ha ez egy háziállat az áldozat, no de mindegy. Ez az igazi felebaráti szeretet. Jézus büszke lenne!

    Azt kell belátni, hogy egy a demokratikus értékeket magának valló ember számára az ilyen húzások elfogadhatatlanok. Nehogy bárki félreértsen, nem a diktatúrát kiáltom én itt ki. Kifejezetten nem kedvelem azt a hozzáállást, hogy ha valami nem tetszik, akkor arra rögtön rásütjük, hogy az diktatúra. Itt arról van szó, hogy a modern és demokratikus gondolkodásmódba az ilyen gondolatok nem férnek bele. Arról van szó, hogy a világ nem ott tart, ahol azt Semjén Zsolt szeretné, persze, ilyenkor is lehet szembemenni az autópályán, de ha baleset lesz akkor ne a szabályosan közlekedő legyen a hülye.

   Lehet világnézeti és vallási kérdésekről vitatkozni, sőt kell is! De nem úgy, hogy benyújtunk valamit, azt saját magunk elfogadjuk és onnantól kezdve minden úgy is lesz. Ja, és akiket ez érint? Hát, majd megtanulnak vele élni.

  Müller Cecília, Országos Tisztifőorvos jelenlegi tevékenységéről nagyjából három mainstream vélemény létezik. A kormányközeli vélekedés szerint, egy professzionális szakember, aki hibátlanul végzi a dolgát. Ellenzéki körökben kétféle megfejtés van terítéken: az első, hogy milyen aranyos, oké, hogy vét hibákat, de nem lehet rá haragudni. A másik pedig, hogy nevetséges az egész cirkusz, ami napi szinten zajlik a TV képernyőjén.

    Magyarországon hivatalosan, jelenleg vészhelyzet áll fenn. Egy ehhez hasonló rendkívüli állapotban, személy szerint elvárnám, hogy valaki pontos, könnyen érthető, de mégis határozott utasításokkal lássa el napi szinten nemcsak a polgárokat, hanem a döntéshozó szerveket is. Ehhez képest a valóságban, egy halkszavú, lassan beszélő nénit látunk, aki felett egyértelműen elszaladt már az idő. Vészhelyzet során nem arról akarok kiselőadást hallgatni, hogy a gyerektől csenjük el a nyunyókát, mossuk meg hipóban a tojást, vagy, hogy nyitott ablaknál tornázzunk. Felvilágosítást várnék el a járvány aktuális alakulásáról, és a jelenlegi tudásunk szerinti leghatékonyabb óvintézkedésekről. Természetesen a törzs sajtótájékoztatóiban erről is esik szó, de mindez olyan formában, ami teljes mértékben komolytalanná teszi azt.

   Nem azzal van probléma, hogy nem vagyunk mindennel tisztában, hiszen, mint mindenki a világon, mi is sötétben tapogatózunk a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a nép informálása címszó alatt, cuki matinét mutatunk napi szinten, házi praktikákkal megspékelve. Az Országos Tisztifőorvos nyilvánvalóan egy kiváló szakember a saját területén, de semmiképpen sem egy olyan karakter, aki egy veszélyhelyzetben irányitó szerepet lenne képes betölteni. Müller Cecília tökéletesen megfelelne annak az aranyos háziorvosnak, akit torokfájással keresnék fel és elmondaná, hogy rendben, nincs semmi baj, akkor kiírom magát 2 nap betegszabadságra, és igyon meleg teát. Csakhogy jelenleg ennél kicsit fontosabb szerepet tölt be, ami érezhetően túl nagy falat számára.

    Nagyon nehéz helytállni egy ilyen helyzetben, de az mindenképpen sokat segítene, ha olyan embert állítanánk oda, akinek legalább esélye van erre. Nincs azzal baj, hogy ha nem sikerül mindig minden tökéletesen, de ha minden egyes nap viccet csinálunk magunkból akkor ne csodálkozzunk, hogy nem vesznek minket komolyan.

    Magyarország Kormánya folyamatos, szűnni nem akaró háborúban áll. Hol az Unióval, hol Soros Györggyel, hol bárkivel, akik nem mi vagyunk. Mindig Magyarországot bántják és természetesen mindenkinek az a célja, hogy ezt a közel 10 milliós országot tönkretegyék. A kormány csak próbálná csinálni a kis dolgait, de mindig igaztalan vádakra kell reagálniuk, így nem csoda, hogy nem jutnak egyről a kettőre, igaz-e?

    Vajon mi lenne akkor, ha kormányunk nem úgy viselkedne, mint az óvodában az a hülyegyerek, akinek valahogy mindig sikerül elérnie a balhét, aztán amikor az óvónéni megkérdezi, hogy mégis mi történt, vagy még neki áll feljebb, vagy mosolyogva elmondja, hogy az nem is úgy volt, ő nem tehet semmiről, hiszen ő csak egy aranyos kisgyerek. Rendkívül kínos Magyar állampolgárként azt nézni, hogy valóban mindig velünk van a baj és mindig miattunk kell valamilyen rendkívüli ülést tartani, de mégis ki tehet erről? Ha egy közösségben mindenki képes normálisan viselkedni, csak egy valaki nem, akkor nem a közösséggel van probléma.

   Természetesen megvan a helye az egészséges euroszkepticizmusnak, leginkább akkor, amikor arról beszélünk, hogy bürokratikus szempontból milyen bonyolult és lassú az Unió működése. Itt van kapásból a mai eset. Ugye van a jó kis felhatalmazási törvényünk, ami a vészhelyzet végéig érvényes. Azt, hogy a vészhelyzet meddig tart, a kormány határozza meg. Erről vitázott ma az Európai Parlament, ahova meghívták Orbán Viktort is, csakhogy ő nem akart elmenni, ezért Magyarország kormányának képviseletében Varga Juditot küldte volna, de ezt az Európai Parlament nem fogadta el, protokollokra hivatkozva. Ilyen esetben jogos feltenni a kérdést, hogy, oké, hogy a miniszterelnököt hívták, oké, hogy illett volna neki megjelenni, de mégis miért lett volna akkora baj, hogy nem ő, hanem egy kijelölt képviselő mondja el ebben a vitában a kormány álláspontját? Mondanom se kell, hogy a kormány nem ezt a jogos kérdést tette fel, hanem azonnal támadást vizionált és állítja, hogy őket el akarják hallgattatni. Jogos kritika, hogy ilyen esetben, miért kell ennyire rugalmatlanul működni, az már kevésbé, hogy támadás alatt állnánk.

   A háborús narratíva, propaganda szempontjából egy működő kommunikációs forma, de miért kell elhitetni az emberekkel, hogy mi folyamatos támadás alatt állunk? Nem egyészséges ilyen narratívában tartani egy országot, pláne nem szövetségeseinkkel szemben, akiktől nem kevés forrást kapunk. Magyarország kormánya úgy viselkedik, mint a kisgyerek, aki elfogadja az ajándékot, szépen mosolyog és megköszöni azt, majd mikor hazaér, jól bemutat nekik és röhög a markába.

   Teljesen normális az, hogy mindent kritikai szemmel vizsgálunk, és ha valamiben hibát észlelünk, az ellen felszólalunk, de a megállás nélküli hisztéria kezd kissé fárasztóvá válni.

   A Nézőpont Intézet áprilisi kutatása szerint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 5%-on áll a biztos szavazók körében, vagyis, elérték a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Ez egyszerre aggasztó és örömteli hír. Aggasztó, mert ez egyértelműen mutatja, hogy a politikai elit, már egy a statisztikában látható tömeg számára annyira vállalhatatlan, hogy csak protest szavazatot hajlandóak leadni. Ugyanakkor örömteli, meglepő módon ugyanebből az okból, hiszen az is látszik, hogy sokan nem kíváncsiak a jelenlegi Országgyűlést alkotó és azonkívül eső pártokra.

(kép:https://kozvelemenykutatok.hu/2020-aprilisi-kutatasi-eredmenyek-nezopont/)

   A viccpárt műfaja egyáltalán nem idegen más országokban sem, viszont az megfigyelhető, hogy ha a szavazók bárhol elkezdenek feléjük gravitálni, az mindig nagy bizonytalanságokat és ezzel együtt komoly problémákat jeleznek. Egyértelműen látszik, hogy elsősorban egy olyan tanult és fiatal réteg lett hátrahagyva, akiknek megvan a véleményük a legtöbb politikai kérdésről, mégis úgy érzik, hogy a választék nem felel meg nekik. Ha pedig megnézzük kik vannak terítéken, akkor ez azonnal érthetővé is válik. Mégis kire szavazzanak? A kormánypárta, akik fiatal demokratákhoz méltóan magasról tesznek a fialtokra? Az alig mérhető MSZP-re, akik hiába próbálkoznak, jó ideje képtelenek voltak tematizálni a közéletet? A DK-ra, élükön a Ferivel? Talán a Momentumra, akik ugyan képesek új témákat bedobni, identitásuk mégis megfejthetetlen? Ott van még nekik a Jobbik, akik csak vergődnek egy karakteres és erős vezető nélkül. Esetleg az LMP, akikről már azt se tudjuk, hogy kik a tagjai? Végezetül (és őket csak félve merem megemlíteni) a Mi Hazánk Mozgalomra, akik bár szintén a viccpártok táborát erősítik, csak erről egyedül ők nem tudnak, nem mellesleg ellenzékiségük is erősen megkérdőjelezhető? Ezek után egyáltalán nem meglepő az MKKP magukhoz képest nagy népszerűsége.

   Melyik az a párt Magyarországon, akik hiány nélkül el tudnak számolni azzal, hogy mire költötték kampánypénzeiket? Bizony! A viccpárt. Melyik az a párt, akiknek soha nem voltak komoly botrányaik? Most azt ne számoljuk, hogy járdákat festettek, mert még elhiszem, hogy komolyan terroristák. A válasz pedig ismételten jó, megint csak a Kétfarkúak. Bár nevetséges de Magyarországon ők a legkevesebb botránnyal rendelkező párt. Jó, nyilván lehet mondani, hogy miért is kéne náluk komoly balhék után nyomozni, amikor senki sem veszi őket komolyan? Talán azért, mert ők is állami pénzeket kapnak kampányra, vagy talán azért mert, ha most lennének a választások akkor bejutnának a parlamentbe, végül meg azért, mert a kutatás alapján verik a volt kormánypártot, az MSZP-t.

   Lehet mondani, hogy aki rájuk adja voksát az felelőtlen, elherdálja az értékes szavazatát, sőt visszaél a demokrácia által nyújtott lehetőségével, hiszen még programjuk sincs! Sajnos az a helyzet, hogy van és igen, az vicces elemekkel van teletűzdelve, mint örök élet és ingyen sör, de mit is várnánk tőlük, amikor ez a szerepük? Az meg tényleg zárójeles megjegyzés, hogy ezek az ígéretek nem komolytalanabbak a legendás „Folytatjuk!”-nál.

   Magyarországon jelenleg az a helyzet áll fent, hogy bár választék az van dögivel mégis egyik rosszabbnak tűnik a másiknál. Ezek után tényleg nem meglepő, ha valaki úgy dönt, hogy ebből nem kér és jól bemutat nekik. Nem kell csodálkozni, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt erősödik, olyan országot kéne csinálni, ahol nincs is rájuk szükség.

   Magyarországon egész addig elképzelhetetlen az elit váltás, amíg a nyilvános kommunikáció olyan állapotban van, mint most. Természetesen az sem egészséges a társadalmi vita szempontjából, hogy az érdemi eszmecserék csak a magasan iskolázott és művelt kisebbség sajátjai legyenek, de az sem állapot, hogy ezt a réteget kizárjuk a szinten aluli megnyilvánulásokkal. De akkor mi lehet a megoldás?

   Nem azért nincs politikai vitakultúránk, mert ilyen egy szemét nép lennénk, hanem mert sose mutatták meg nekünk, hogy ezt hogyan is kell csinálni. Nem várhatjuk el az átlag szavazótól, hogy jól artikulált véleménye legyen mindaddig, amíg a parlamentben is abból állnak a felszólálások, hogy: „maga hazudik!” és „boldog karácsonyt!”. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen, hogy ne érzelmi alapon nyilvánuljunk meg politikai kérdésekről, ezzel viszont elidegenítjük azokat, akiknek valóban saját, megformált és tényekre alapozott véleménye van. Amikor egy társadalomban nem az válik véleményvezérré, aki a legjobb érveket tudja felhozni, hanem az, aki a leghangosabban ordít, akkor ne is csodálkozzunk, hogy ilyen vezetőket kapunk a nyakunkba.

   Az elmúlt 10 évben a nyilvános vita gyakorlatilag kihalt az országban, pedig előtte se élte reneszánszát. Mára kuriózumnak számít az, ha egy ellenzéki és egy kormánypárti érzelmű ember leül bárhova, hogy eszmecserét folytassanak, ha nyilvánosan teszik ezt, ha magánemberként. Amikor mégis megtörténik, akkor azonnal jöhetnek is az észérvek, miszerint: „miért, a Gyurcsány jobb vót?" illetve a „te meg idehoznád nekünk a migráncsokat!” Ha ebből a „diskurzusból” ki szeretne szállni az, aki amúgy már elolvasott életében egy hírt, az finoman szólva sem csoda. Érdemes elolvasni szó szerint bármilyen cikk alatt egy átlagos kommentszekciót, már ahol erre még van lehetőség, mert sokan érthető okokból nem engedélyezik a hozzászólásokat. Általában minden van ott mi szem szájnak ingere, amiből, ha lehet most nem idézek, szerintem mindenki látott már hasonlót, ha meg nem, akkor ne is kattintson el a blogról. Jó szórakozást!  Ezek után nem is csoda, ha nincs szükség a választásokon programra. Minek is, amikor egyfelől senki sem olvassa el, másfelől meg úgy is az érzelmei alapján szavaz a többség. Érzelmekre mindig könnyebb hatni, mint az értelemre úgyhogy a drága honatya miért is erőltetné meg magát?

   Az elit egy nagyon kényelmes helyzetet teremtett magának, ahol egyáltalán nem kell azt tenniük, ami amúgy a feladatuk lenne, miszerint, hogy képviselik szavazóikat világnézeti és szakpolitikai szempontok mentén, bőven elég hangosan fröcsögniük és mégis megválasztják őket. Amíg ez számukra elég és kifizetődő, addig senki ne várja el azt sem, hogy egy sör mellett értelmesen megvitathassa az amúgy fontos kérdéseket ivócimboráival. Lehet nem kéne megelégednünk ezzel a helyzettel és akkor talán valamit el is tudnánk érni. Addig is jó vitatkozást arról, hogy milyen volt a másik anyjával tegnap.